Hat évvel ezelőtt, két gyermek édesanyjaként bár boldog voltam, de mégis úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Akkoriban sokat töprengtem, és kerestem ennek az okát. Rendszeresen voltak közös fellépéseink Norbival, de a megismerkedésünk előtt napi 4-6 aerobik órát is tartottam, amiknek a száma a családalapítás után lecsökkent. Miután Norbi felesége lettem, az első néhány évben rengeteg alaptalan vád ért a szakmai hitelességemet illetően. Rosszul estek ezek a rágalmak, úgy éreztem számkivetett vagyok, és ráadásul még meg sem tudtam magamat védeni, hiszen akkor még nem volt Facebook, nem volt a közösségi médiának akkora szerepe, mint most. 05Norbi teljesen érthető módon féltett engem a szakmai csalódástól, és meg akart védeni mindentől, a tenyerén akart hordozni 0-24 órában. Azt szerette volna, ha otthon maradok és csak a családra koncentrálok. Ki is próbáltam ezt, de egyszerűen az nem én voltam, hiányzott valami. Szégyelltem is magam amiatt, hogy egy nő ennél többre nem vágyhat… Már tudom, hogy egyetlen egy dolog hiányzott az életemből, az, ami az életem! Az, hogy újra edzéseket tarthassak.

Aztán egy szép napon az autómmal megálltam egy piros lámpánál a XIII. kerületben, és jobbra nézve megláttam egy sportcsarnokot. Olyan volt, mintha valaki odavezetett volna, fogta volna a kezem, az őrangyalom, vagy nem is tudom, hogy ki…de akkor, ott megpecsételődött a sorsom. Bementem, és megérdeklődtem, hogy kibérelhetem-e a csarnokot. Két hét múlva pedig már ott tartottam órát. Mindezt anyagi segítség nélkül valósítottam meg, mert egyedül szerettem volna kiépíteni ezt az egészet. Nem akartam senkitől sem kölcsönkérni, és Norbi segítségét sem fogadtam el. Fizetési haladékot kértem inkább a hely vezetőjétől. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen a régi vendégeim 70 százalékának már megváltozott a telefonszáma. Akiket el tudtam érni, azoknak sms-ben küldtem el, hogy újra órát fogok tartani, amire jött is a kérdés, hogy hol. Az elején 15-20 ember volt csak az edzéseimen, de aztán egyre többen lettek. A barátaim javaslatára elkezdtem fényképeket készíteni az órán, csak úgy autodidakta módon létrehoztam egy Facebook oldalt is, amit folyamatosan töltöttem tartalommal, de ez sajnos 5000 főnél be is telt. Így fél év múlva kezdhettem elölről az egészet. Ekkor hoztam létre a hivatalos rajongói oldalamat, közösség építésbe fogtam, hasonló érdeklődésű embereket gyűjtöttem magam köré, akiket nemcsak a mozgás öröme, a 90 perces edzés köt össze ma már, hanem testi-lelki támaszai is egymásnak. Valódi szívemberekből álló, összetartó csapat jött létre, ami nemcsak a budapestiekre vonatkozik, hanem az ország bármely pontján élőkre.

Amikor elkezdtem az Alakreform programomat, nem gondoltam volna, hogy valaha 200 fős csarnokokban 600-700-an fognak várni rám. 03 Látva ennek a rengeteg embernek a feltétel nélküli bizalmát és szeretetét miden alkalommal elérzékenyülök, pedig ma is ugyanúgy tartom az óráimat, mintha azok az elsők lennének. Amikor felmegyek a színpadra, libabőrös leszek az elképesztő tömeg látványától. Egyszerűen nem lehet elmondani, hogy ilyenkor mit érzek! Van olyan, aki a táboromban 27-edszerre vesz részt, és a kezdetektől velem van. Ez nekem a legnagyobb visszaigazolás, az a rengeteg ember, aki ott van az óráimon, a sok-sok szeretet, ami árad felém. Ennél nagyobb elismerés nem létezik számomra, hogy érdemes azt csinálnom, amit imádok, és amiben hiszek! Az az ember, aki segítő kezet nyújt, felbecsülhetetlen értékekkel bír, és az én Alakreform Családom ilyen nagyszerű emberekből áll.

Folyamatosan érnek attrocitások, és vannak, akik azt is kétségbe vonják, hogy nem én futom le a távjaimat, hanem „statiszták”, sőt olyannal is megvádoltak már, hogy plasztikázva vagyok. Ez a legnagyobb elismerés nekem és az óráimra járóknak is, hogy másnak tulajdonítják a kitartó, következetes munkával elért eredményt. Az emberi butaság határtalan, sokan végig sem gondolják, hogy mit írnak. Nem fecsérlem azonban az időmet, energiámat azokra, akik az utamba akarnak állni, hanem azokra koncentrálok, akik követnek, velem edzenek, és akiknek öleléséből, szeme csillogásából mérhetetlen szeretet árad felém. Ráadásul elenyésző ezeknek a negatív, kételkedő embereknek a száma, „egy-két hangadó csak a tömegben”. Addig, amíg dupla teltházas órákat tartok, vagy a FittArénán 5000 ember van jelen az edzésemen, addig mondhatják, hogy rossz edző vagyok, de a számok magukért beszélnek!

01Ez ad nekem erőt, hitet, energiát, lendületet! Ez éltet! Minél jobban el akarnak lehetetleníteni, annál több szeretetet kapok. Óriási megtiszteltetés és hihetetlenül jó érzés mindez. A szeretet energiájával vesznek körbe, egyfajta bástyaként állnak mellettem, védenek…szinte szeretet-örvény ölel körül általuk, és nemcsak a szívem telik meg ilyenkor csordultig szeretettel, hanem minden sejtem!

Ennél többet nem szeretnék elérni az életben, ennél többre nem is vágyom! A legbüszkébb arra vagyok, hogy az ország különböző részein élő embereket hozta össze az Alakreform, igazi barátságok jöttek létre általa. 06 Olyan emberek ismerték meg egymást, akik egyébként lehet sohasem találkoztak volna, és alakultak ki valódi, érdekmentes barátságok, ami a mai világban rendkívül ritkának számít. Mindenkit arra bíztatok, hogy önmagunkat adva, vállalva lehet csak sikereket elérni, szeretettel, szívből csinálva; erőből, akaratból, görcsösen nem lehet, és azt gondolom, hogy pont ez az én titkom, de ehhez szükségeltetik egyfajta belső béke, harmónia is.

Ezekre a baráti kapcsolatokra, a sok összetartó, egymást szerető emberre, ennek a csapatnak az összetartására vagyok a legbüszkébb!

Rubint Réka